Hoztam egy verset, kérlek, olvasd el... Szomorú, de IGAZ! Sok millió állattal megtörtént már...
Diós Anita: Szörnyű…
Rácsok veszik körül őket,
Az apró farkas-kölyköket.
Mozdulni is alig bírnak,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Anyjuk mellettük van még,
De tudja, közeleg a vég.
Megöli őket a „hatalmas”,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Megjelenik a „nagy ember”,
Minden szava gyilkos fegyver…
Elviszi a kis farkasokat,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Keservesen nyüszítenek,
Apró testük félve remeg.
Az embert ez meg nem hatja,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Anyjuk a rács mögött vonyít,
Míg földhöz csapják a kölykeit.
A kölykei hangja fájdalmas,
S az a szörnyű, hogy ez igaz…
Még él az egyik csepp fakras,
Mikor nyúzni kezdi a „hatalmas”.
Puha szőre vértől ragad,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Fájdalmától a földön vergődik,
S anyja még fájdalommal nézi,
Morog és nyüszít, de mind hiába,
S az a szörnyű, hogy ez igaz.
Ártatlan életeknek lett vége,
Szenvedtek, meghaltak érte,
Hogy valaki bundát hordjon,
És mind igaz, amit most írok!
Kegyetlenek az emberek,
Nem tisztelik az életet…
De tudom, vannak kivételek,
Kiknek végre győzniük kell!
Tegyünk EGYÜTT ezellen! Katt a bannerre! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
